Az erdélyi magyar néptánc szolgálatában



A Pro Folk Dance Egyesület a Maros Művészegyüttes 2018 augusztusában alakult háttéregyesülete. E kulturális egyesület megalakításának ötletét az abbéli hosszú távú igény hívta életre, hogy a Maros Művészegyüttes teljes tevékenységi körét szakmailag támogassa, úgy különböző rendezvények megszervezéséhez való hozzájárulása, mint hazai és nemzetközi pályázatok lebonyolítása által, így segítve az intézményt minél jobb eredmények elérésében.

Az Egyesület céljai mindebből adódóan közösek a Maros Művészegyüttes hivatásával és az általa követendőnek meghatározott feladatokkal. Szeretnénk hozzájárulni a népi kultúra, a folklór és hagyományőrzés minden korcsoport körében való népszerűsítéséhez különböző rendezvények, előadások, műsorok megvalósítása révén. Prioritásként kezeljük továbbá az új táncos- és zenészgenerációk nevelését, pályán való terelgetését, ezért igyekszünk támogatni a fiatal tehetségeket nem csupán a néptánc, a népi hangszerek tanítása, a népzenei repertoár megismertetése által, hanem hagyományápoló és közösségformáló programok, események megszervezése által is, amelyeken a gyermekek, ifjak bemutatkozhatnak.

A Pro Folk Dance Egyesület nagyszabású hazai és külföldi fesztiválok lebonyolításával, népi tematikájú táborok, workshopok, rendezvények megszervezésével, valamint technikai, logisztikai eszköztárával támogatja a Maros Művészegyüttes munkáját.

Az Egyesület sikeres működése természetesen a virágzó partnerségek, együttműködések függvénye is, ezért hosszú távú céljaink közé tartozik meglévő kapcsolataink ápolása és bővítése,  valamint akár egy határokon átívelő szakmai hálózat létrehozása, mely révén még szélesebb körben tevékenykedhetünk az autentikus folklór terjesztéséért.

Barabási Attila Csaba
Pro Folk Dance Egyesület elnöke


SAJTÓ

„De itt vagyunk, de megvagyunk…” - Népújság

Székely ruhák, mezőségi, vajdaszentiványi, kalotaszegi viseletek varázsolták örvénylő virágtengerré szombaton délben a marosvásárhelyi vár nagyszínpada előtti teret. 

Mintegy 500 gyermek és fiatal járta itt az I. Kárpát-medencei Csoóri Sándor népművészeti fesztivál résztvevőinek közös körtáncát, amellyel a Csoóri Sándor Alap támogatásában részesült együttesek mondtak egyszerre köszönetet a térség harminc településén Csíkszeredától Körmendig, Budapesttől a vajdasági Szabadkáig és Palicsig. Erdélyben hat helyszínen tartották meg az összetartozás és hála fesztiválját.

Amint arról előzetesen június 9-i lapszámunkban is hírt adtunk, a Martin György Néptáncszövetség felkérésére a marosvásárhelyi táncünnepet a Maros Művészegyüttes és háttérintézménye, a Pro Folk Dance Egyesület szervezte meg. A déli istentisztelet előtt a rendezvény szakmai irányítói – Kásler Magda és Farkas Sándor – gyakorolták a jelenlevőkkel a csoportoknak hetekkel korábban videófelvételen elküldött moldvai táncot és a több magyar nyelvterületen élő népdal mezőségi változatát, Csoóri Sándor kedvencét. 

Lángőrző tekintetek

A népművészeti fesztivál valamennyi településen istentisztelettel kezdődött, a marosvásárhelyi Vártemplomban Henter György református lelkipásztor hirdette az igét. Az együttlét első perceiben Csoóri Sándor Virágvasárnap című verse töltötte be a boltíves teret, majd a Tégy, Uram, engem áldássá című egyházi ének csendült fel. Ezt követően a lelkész Pál apostolnak a korinthusbeliekhez írt leveléből idézett: „Vigyázzatok, álljatok meg a hitben. (…) Minden dolgotok szeretetben menjen végbe”. (16, 13-14). Erre a szentírási igerészre, illetve egy somostetői kopjafaavatás még friss emlékére épült az igehirdetés, amelynek alapüzenete az emberi élet őrfalszerepére, a fény, tudás, hagyomány őrzésére, a Reményik-féle láng továbbadására mutatott rá. 

– Szeretném, ha ez a templom mindig ilyen színekben pompázna – mondta a lelkipásztor a gyönyörű viseletek mellett az izzó tekintetekre is utalva, majd hozzátette: – Adja a Jóisten, hogy mindig ebben az izzásban, dobogásban őrizzétek a fényt, a kultúrát. 

Henter György Kányádi Sándor Valaki jár a fák hegyén című versének kezdősoraival emelte ki még hangsúlyosabban a lánggyújtás motívumát – a feladatot, amelyet a fiatal táncosok oktatóik nyomdokain haladva maguk is átvehetnek –, majd Csoóri Sándor életének első időszakából idézett fel egy villanásnyit, a Szentírást az újszülött párnája alá helyező nagymama szavait, aki azt kívánta, hogy a kisunokája „könyves ember” legyen. A lelkipásztor arra biztatta a táncos gyülekezet tagjait, hogy lefekvéskor ők is tegyék a fejük alá a Bibliát és a szép „lájbikat”, hiszen ezeknek a tárgyaknak lelkük van. 

– Harminc helyen ünnepelnek ma hozzátok hasonló fénnyel. Kívánom, hogy ezek a fények az égig érjenek, hogy lent és fent áthasson mindent az öröm és a békesség – zárta gondolatmenetét a lelkész, majd a Miatyánk és nemzeti imánk következett. 

Szebben, tisztábban…

Az egyházi szolgálat után a táncosok a vártemplomtól a nagyszínpadig vonultak, ahol Lengyel Gábor színművész újra előadta a Csoóri-költeményt: „De itt vagyunk, de megvagyunk,/ nézzük, hogy nő a völgyi búza/s a szőlővirág hogy kígyózik/fölrepedt, égő homlokunkra…”

A szavalat után Barabási Attila Csaba, a Maros Művészegyüttes igazgatója a Csoóri Sándor Alapból 2017-től nyújtott támogatás jelentőségéről szólt, amely néptáncegyüttesek, népzenészek, illetve a népművészet ágazatain belül működő más csoportok megvalósíthatatlannak hitt álmait tette valósággá. 

– Azt tapasztalom a különböző rendezvényeken, hogy az együttesek szebben, tisztábban táncolnak, szebb viseletekben, szakszerűbben – hangsúlyozta az intézményvezető, majd hozzátette, hogy a rendszerváltás óta hatalmas változáson ment át a néphagyományok ápolása – a motiváló erejű Gyöngykoszorú néptáncmozgalomnak köszönhetően is –, öt esztendeje pedig még nagyobb az előrelépés. A Csoóri-támogatásból viseleteket csináltattak az együttesek, néptáncoktatókat kértek fel a táncosok tanítására, népzenészeket a próbák és a rendezvények alatti kíséretre, ugyanakkor a színpadi felszerelést is korszerűsíteni tudták – sorolta a fejlődés mérföldköveit a Maros Művészegyüttes igazgatója, majd arra kérte a táncosokat, oktatókat, csoportvezetőket, hogy tisztán, őszintén vigyék tovább az elkezdett munkát, erdélyi magyarként, székelyként, hiszen ez a megmaradás biztosítéka.

Szirmok és bimbó

Az ünnepi beszéd után felcsendültek a közös próbáról már számunkra is ismerős dallamok, és a több száz fiatal a találkozás örömteli, ösztönösen szép gesztusaival köszöntötte egymást, majd többszörös kört formálva járta el a sodró erejű, gyönyörűséges moldvai körtáncot – Fitos Dezső és Kocsis Enikő koreográfiája szerint, ifj Csoóri Sándor autentikus moldvai elemeket is beépítő zenéjére. A Tavasszal a réten sok csikók nyerítnek kezdetű népdal végére virágszirmokként hajoltak össze a táncosok, hogy a középen feltartott pár bimbóként pompázzon. A táncot a közös éneklés követte. Magyarország, az én kedves, szép hazám, hangzott fel a költő kedvenc dala a nagyszínpad előtti téren, miközben a magasból apró esőcseppek hulltak a körből kifelé, a közönség irányába fordulók gyűrűjére.

A népművészeti fesztivál harminc településének közös programja után a Maros megyei néptáncegyüttesek sorra mutatták be gálaműsorukat. A táncok előtt a marosvásárhelyi Fagyöngy citerazenekar muzsikált, majd a megyeszékhelyi Borsika, a körtvélyfáji Bokréta, a maroskeresztúri Tipegők lépett színpadra, ezután a székelykáli néptáncegyüttes, a mezőmadarasi Árvalányhaj néptánccsoport, a magyarói Csurgó, a búzásbesenyői Búzakalász, a mezőbándi Csipkebogyó, a segesvári Kökényes, a gyulakuti Szivárvány, a marosludasi Hajdina, a marosvásárhelyi Csillagfény és Boróka néptáncegyüttesek ajándékozták meg előadásukkal a jelenlevőket. A táncünnepet a Maros Művészegyüttes műsora zárta.

A mezőbándi Csipkebogyó mérai táncokat vitt színpadra. Szabó Éva csoportvezetőtől megtudtuk, hogy az együttes hatvan táncosa számára több rend népviseletet szereztek be a Csoóri-támogatásból, emellett táncoktatásra, valamint Gyöngykoszorú néptánctalálkozókon és tánctáborokban való részvételre is telt az összegből, amiért nagyon hálásak. A három korcsoporttal működő együttes hetente kétszer szokott próbálni, mezőségi, vajdaszentiványi és széki táncokat is tudnak, a kalotaszegit újonnan sajátították el.

Az éppen színpadra készülő borsikásokat a Csoóri Sándor nevével fémjelzett táncünnepre tanult koreográfiáról és az énekről kérdeztük. 

– Könnyű, érdekes és örömteli volt – foglalta össze az elmúlt pár hét próbáit Balázs Júlia Lenke, miközben Törzsök Zsuzsánna oktató hozzátette, hogy a felkészülés alatt a megadott videófelvétel mellett adatközlőktől is használtak forrásanyagot.

vissza